Hát szóval, a beígért népmese a forgalmi vizsgámról elmarad, az animációs munkálatok még tartanak. A lényeg, hogy egy olyan tábla miatt húztak meg, amit takart egy fa, és utána még hagytak negyed órát szenvedni a volán mögött. Hát nem a jófejség teteje? Mert szerintem hajjj, de nagyon az.
Az elmúlt napok lelki hányingerére még ráerősített kedves- drága Á tanárnő is, aki közölte velem, hogy hatalmas baromságot csinálok, ha elnyomom magamban a festői hajlamot, és ennek előbb- utóbb rossz vége lesz. Bennem max szobafestő- mázoló hajlam van, kéremszépen, de ezt már említettem párszor. Vétől meg megkérdezte, hogy "Te mikor is akarsz felvételizni?". Amikor Vé válaszára, miszerint idén próbálja meg, Á egy csodálkozó "Igen??"-nel felelt, szintén hatalmas empátiáról tett tanúságot. Vével utána bánatunkban kimentük a várba, már nem levetni magunkat onnan- bár lehet, hogy az lett volna az egyetlen értelmes lehetőség részünkről-, hanem csak egymás vállán sírni, de azt legalább festői környezetben. Onnan kerülővel mentünk a pályaudvarra. Hegyre föl, völgybe le, jobbra- balra kanyargó úton, közvilágítás helyneként nuku. Kalandos volt. El is döntöttük, hogy ezentúl mindig Veszprém eme főútvonalán fogunk közlekedni. :) A művészetekre visszatérve, utána fel kellett hívnom Tét lelki segélyért, nyolc percet beszéltünk. Egyesek szerint ezért kéne inkább a lelki segélyhez fordulnom. Té tanár úrral nyolc percen át beszélni!! :))
Az elmúlt pár nap további említésre méltó eseményei:
- Bejelentkeztem béemes rajz előkészítőre, és vével egütt fogunk oda járni
- Végre visszavittem a bizonyítványomat Vé tantóbácsinak (minösszesen két hét késéssel)
-Beteg vagyok, azaz napajaimat 3 lepedő, 8 liter 150 celsiusos tea, valamit 3x2 kalmopyrin társaságában töltöm
- Mikor elkezdett kaparni a torkom, átvágódtam a 109-be és elkeseredettségemben magamhoz ragadtam Dé hatalmas, csipogó plüss csibéjét, és átvittem magamhoz sorsközösséget vállalni velem :)
- Ma beleejtettem 1 doboz hosszú szálú gyufát a gombakrémlevesbe :)
- A telefonomon nem kapcsolódott be a billentyűzár és rém kínos esemes ment el háromszor anyukám telefonjára.
- Ma a következő beszélgetést folytattam Zsével:
*Én: "Egyszer megkérdezték tőlem, hogy mit csinálok, én meg mondtam, hogy gondolkodom a világ nagy dolgain. Erre a többiek: és mik azok? A válaszom: Hát épp ez az."
Zsé csak néz, halványan somolyog, erre
*én: "Ezen akkor mindenki nevetett, annyira tetszett nekik, azért mesélem el azóta egy csomó mindenkinek. "
*Zsé: :D
*Én: "MOndjuk lehet, hogy az is közrejátszott, hogy mindez hajnali négykor történt"
*Zsé: " Hát igen, akkor kicsit alacsonyabb az ingerküszöb... :D "
Na, hát ezét szeressem én a zeneiskolába járást annak minden velejárójával ( magarul Zsével) együtt :)
- Voltunk a László Károly gyűjteményben. A pasinak semmilyen nincs, csak pénze, meg egoja. Ott volt előző nap, írt a saját vendégkönyébe: László Károly először!
Juditka ezt meglátta, bepipult, és találjátok ki, mit írt a vendégkönyvbe, na, találjátok ki: Táncsics Judit először! (Ezt neked, László Károly! )
- Van új kiadású Obádovicsom :)) Amúgy elhatároztam, hogy gyűjtő leszek és az összes kiadásából szerzek egyet. Eddig megvan a 11. és a 18. Hajráhajrá! Jé Gyula forevör!! :)
- Új Adolfka- fotósorozat gyártására készülök, mely legkedvencebb rénszarvasom sanyarú gyermek- és tinédzseréveit lesz hivatott bemutatni... :)
Megj.: Váá, a családom végig azt sasolta, mit írok. Vááá, kell egy laptop, estleg egy saját pörszönöl kompjútör, estleg mindkettő és esetleg gyorsan!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése